jún 232010
 

A magyar nemzet tagjainak húsz-harminc százalékát érintő népbetegségről, az allergiáról szeretnék néhány mondatot írni. Bár egész évben jelentkező kórképről van szó, de a legtöbb panaszt a tavaszi, nyári hónapokban okozza. Elöljáróban hangsúlyozom, hogy most kizárólag a légúti allergiákról szólok, a táplálék-, nehézfém- és egyéb allergiákra az alábbiak nem vonatkoznak.

Az allergia nem más, mint túlérzékenység. A levegőben szálló polleneket a nem allergiások is belélegzik, az ő szervezetükben is elindít az idegenként felismert anyag immunológiai (védekező) reakciókat. Mi a különbség? Az, hogy az allergiások szervezetében ez a folyamat túlreagált, betegségi tüneteket hoz létre. A kórfolyamat középpontjában a gyulladás áll. Hasonló dolog zajlik, mint a mikrobák kiváltotta esetben: vérbőség, a nyálkahártyák duzzanata és fokozott váladéktermelődés alakul ki. A történések sora: az idegen anyag – az allergén – megtapad a nyálkahártyán, elindítja az immunválaszt, amely az adott nyálkahártya gyulladását idézi elő, fokozott váladéktermeléssel, duzzanattal és vérbőséggel. Ez okozza a jól ismert tüneteket: híg, vizes orrfolyás, tüsszögés, orrdugulás.

Milyen szervek érintettek? Mindazok, amelyek nyitottak a külvilág felé, vagyis érintkeznek a levegővel. Ilyen a szem kötőhártyája, az orr- és garatnyálkahártya, valamint az oxigént a gázcsere színhelyére szállító csőrendszer, a légcső és a hörgők nyálkahártyája.

Milyen tüneteket okoz az allergiás gyulladás? Ez attól is függ, hogy mekkora az allergénterhelés, milyen a szervezet általános állapota. Pontosan nem ismerjük annak okát, hogy miért van egyeseknél „csak” szénanátha, másoknál pedig súlyos fulladás. A tünetek jól ismertek. Az allergiás betegek szeme viszket, piros, könnyezik. Jelentkezhet enyhe szemhéjduzzanat is. A szénanátha már találó elnevezésében is utal a betegség okai között található pollenekre. Tüsszögési rohamok, orrdugulás és –váladékozás, szájpad- és garatviszketés keserítik a beteg életét. Az alsó légutak allergiás gyulladása elhúzódó köhögést, köpetürítést, súlyosabb esetben zihálást, nehézlégzést, asztmás rohamot okozhat.

Mely anyagok okoznak légúti allergiát? Pollenek (növényi- és virágporok), állati szőrök, penészgombák és az úgynevezett lakóhelyi allergének – lakáspor és poratkák – a túlérzékenység lehetséges okozói.

A betegség kórismézése a szem- és orrtünetek esetében nem nehéz, az alsó légutak érintettsége esetében viszont sokszor a mikrobákat okoljuk és figyelmünk később terelődik az allergia lehetséges kóroki szerepére. Megfelelő kezelési terv felállításához tudnunk kell, hogy a beteg milyen anyagra túlérzékeny, mert ez szabja meg a kezelés időtartamát és módunkban áll az allergének többségével szemben védekezni is. Két lehetőség van az allergén azonosítására, egyrészt a bőrpróba, másrészt laboratóriumi vizsgálatok. Előbbi előnye gyorsasága, egyszerűsége, alacsony költségei, viszont kisgyermekeket olykor megrettenti a sok tű látványa. A vérből történő diagnosztika viszonylag hosszabb átfutású, költséges, valamivel kevésbé megbízhatóbb a bőrpróbánál.

Mitől lesz valaki allergiás? A pontos választ nem ismerjük, de tény, hogy genetikai alapja van a betegségnek, jól megfigyelhetők családi halmozódások. Sok feltételezés van, egyik ezek közül például az, hogy a kisgyermek a túlzásba vitt higiéné miatt nem kapja meg azokat az ingereket, amelyek hiányában siklik ki az immunválasz kóros irányba. Tagadhatatlan a betegség kialakulásában a helytelen csecsemőtáplálás, a rövid ideig tartó szoptatás, a tehéntej, vagy tejalapú tápszerek idő előtti bevezetésének szerepe. Igyekszünk ma már az ismert allergiás szülők gyermekeit – ha nem oldható meg a szoptatás – „H.A.” (hipoallergén) tápszerekkel táplálni, hogy megelőzzük a majdani allergiás megbetegedés kialakulását.

Az életminőséget rendkívül rontó betegségcsoport az allergia, nagyon fontos a megfelelő kezelése! Ez gyógyszerekkel és egyéb módon történik, a második részben hamarosan ezekről írok néhány mondatot.