Sze 232011
 

“Fleming 1928-ban a londoni St. Mary kórházban vette észre, hogy a Staphylococcus tenyészetébe került kékes-zöldes penész szennyeződés körül a baktériumok nem növekednek. Fleming arra a következtetésre jutott, hogy a penész olyan anyagot bocsát ki, mely gátolja a baktériumok növekedését, és elpusztítja a baktériumokat. A penészt tiszta kultúrában is kitenyésztette, és felfedezte, hogy a Penicillium családba tartozó fajról van szó, melyet ma Penicillium notatum fajként ismerünk.” – írja a Wikipédia a XX. század egyik legjelentősebb orvosi felfedezéséről.

Bár a felismerés 1928-ban történt, az első sikeres kezelésre 1942-ben került sor, a Penicillin gyógyszerként történő alkalmazásának bevezetést nagymértékben siettette a II. Világháború sebesültjeinek gyógykezelési igénye is. Alexander Fleming 1945-ben orvosi Nobel-díjat kapott felfedezéséért.

A Penicillinnel új korszak vette kezdetét az orvostudományban. Hasonló korszakos jelentőséggel bír a védőoltások bevezetése, ugyanis korábban a leggyakoribb halálokot a fertőző betegségek jelentették, gondoljunk csak a pusztító járványokra. A felsoroltak a gyógykezelés, megelőzés terén hoztak újat, a diagnosztikában pedig a képalkotó eljárások fejlődtek a legnagyobbat: az egyszerű röntgensugártól eljutottunk a PET-scan-ig, közben működik a CT és az MR, az ultrahang pedig legtöbbször a képalkotó diagnosztika egyik alapvizsgálata.

E kis kitérő és történeti áttekintés után szeretnék pár gondolatot megosztani Önökkel az antibiotikumokkal kapcsolatban. A Penicillin az első mérföldkő volt, azóta ezrével fedezték fel, állították elő azokat a molekulákat, amelyek gyógyszerként törzskönyvezve és forgalomba hozva a mindennapi orvosi gyakorlatba szervesen beépültek. Alig van az orvostudománynak olyan ága, ahol ne használnák, nyilvánvaló, hogy pl. elmegyógyász alig, míg fertőző betegségek szakorvosa gyakran alkalmazza.

Joggal tehetjük fel a kérdést: mire valók az antibiotikumok? A szervezetet megbetegítő baktériumok ellen alkalmazzuk, használatukkal elősegítve azt, hogy az immunrendszer könnyebben elhárítsa ezek támadását.

A Penicillin felfedezését követő eufória azonban gyorsan eloszlott, hiszen látható volt, hogy kétélű fegyverhez jutott az orvostudomány. Először is kiderült vannak eleve hatástalan, vagy hatástalanná váló antibiotikumok, majd kiderült, okozhatnak súlyos, esetenként halálos allergiás reakciókat, végül – mint minden orvosságnak – lehetnek súlyos, vagy kevésbé súlyos mellékhatásai. Vegyük ezeket sorba!

Hatástalanság

Vannak antibiotikumok, amelyek adott fertőzésre hatástalanok, egyszerűen azért, mert a baktériumok nem reagálnak rájuk. Sajnos azt is látjuk, hogy korábban hatásos gyógyszerek hatástalanná válnak, mert kialakul a baktériumokban az ellenállóképesség (rezisztencia) velük szemben. Ez nagyon sok nehézséget és fejtörést okoz az orvos számára!

Allergiás reakciók

Mint minden szervezetünkbe kerülő idegen anyag, az antibiotikumok is képesek allergiás reakciót kiváltani, ez lehet enyhe csalánkiütéstől kezdve súlyos, azonnali életmentő orvosi beavatkozást igénylő anafilaxiás reakció is! Itt is sok csapda leselkedik az orvosra és páciensére! Bőrkiütést okozhat nemcsak a hatóanyag, hanem a vivőanyag is – ezek azok az anyagok, amelyekkel pl. a szirupok ízesítve, konzerválva (stb.) vannak. Jelentkezhet kiütés akkor is, ha vírusfertőzés okozza a betegséget és az antibiotikum rendelés fölösleges volt. Szeretném eloszlatni azt a gyakran hallott tévhitet, mely szerint az antibiotikum szedésekor fellépő hasmenés gyógyszerallergia! Nem erről van szó, ez általában a gyógyszer mellékhatása.

Rendkívül fontos arra odafigyelnünk, hogyha gyermekünk valóban allergiás egy antibiotikumra (vagy más orvosságra), akkor azt hozzuk az orvos tudomására! Célszerű feljegyeznünk, hogy melyik gyógyszertől, a bevételt követően mennyi idővel, mit tapasztaltunk! Írjuk rá a gyerek TAJ kártyájára, jegyezzük be a kiskönyvébe és az óvónőt, osztályfőnököt is tájékoztassuk! Nehezíti a helyzetet az is, hogy azonos hatóanyagú gyógyszerek akár tucatnyi elnevezéssel kerülnek forgalomba, így ha X gyógyszertől tapasztalunk allergiás reakciót, kérdezzünk rá és jegyezzük meg, mi a hatóanyaga!

Mellékhatások

Minden gyógyszernek, így az antibiotikumoknak is lehetnek mellékhatásaik. Ki ne tapasztalt volna hasmenést, gombásodást, hasfájást, hányingert, (stb.) egy antibiotikum bevételét követően? Minden gyógyszer dobozában találunk roppant részletes betegtájékoztatót, ez jó támpont arra nézve, mire figyeljünk oda, milyen mellékhatása lehet az adott készítménynek. (Személyes véleményem szerint olykor túlzásba esnek a gyártók, felsorolnak rendkívül ritka, alig tapasztalt mellékhatásokat is, elsősorban azért, hogy kivédjék az esetleges jogi következményeket.)

Kérdés, hogy mellékhatás jelentkezése esetén felfüggesszük-e a gyógyszer szedését? Fő szabályként erre azt tudom mondani, hogyha az alapbetegség gyógyul és a mellékhatások elviselhetőek, akkor ne!

Az antibiotikum rendelés gyakorlata

Megpróbálom vázolni azt a folyamatot, amely az orvosi gondolkodást jelenti egy antibiotikum felírásakor. Először azt kell eldönteni, hogy egy lázas, kórokozók által megtámadott szervezetnek valóban antibiotikumra van-e szüksége, hiszen az említett tünetek többségét vírusfertőzések okozzák, amelyekre az antibiotikumok hatástalanok, rendelésük nemhogy fölösleges, hanem egyenesen káros is! Itt ütközik bele az orvos a legnagyobb nehézségbe, hiszen egy hallgató és garatlámpa sokszor kevés a kérdés megválaszolásához! Vannak könnyen eldönthető esetek: skarlátos betegnek egyértelmű, hogy adunk, bárányhimlősnek egyértelmű, hogy nem adunk antibiotikumot! (Igaz láttam olyan beteget, akinek egyidejűleg volt bárányhimlője és tüszős mandulagyulladása…).

Ha úgy ítéljük meg, hogy antibiotikum szedése szükséges, el kell dönteni, hogy mit rendeljünk! Itt elsősorban szakmai szempontok döntenek (vannak módszertani előírások arra nézve, hogy adott betegségben mi az elsőként választandó szer.) Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a gyermek milyen gyógyszerformát tolerál (szívesebben veszi be a szirupot, vagy a tablettát); előnyösebb-e olyan készítmény, amelyet naponta elég egyszer bevenni; vannak olyan orvosságok, amelyekből három darab is hatásos és vannak amelyeket 7-8 napig kell szedni; helyesen kell megválasztani az adagolást (roppant káros lehet, ha egy antibiotikumot aluldozírozunk!); nem egyszer figyelembe kell vennünk a család anyagi teherbíró képességét; végül, de nem utolsó sorban, el kell döntenünk a szedés időtartamát, hiszen egy krónikus arcüreggyulladás 10-14 napos kezelést igényel, míg más kórképek akár öt nap alatt meggyógyulnak. Nagyon nehéz, felelősségteljes feladat az orvos számára ezekben a kérdésekben dönteni!

Nagyon kérem a szülők segítségét ehhez! Jogos elvárás a házi gyermekorvossal szemben, hogy minél hatékonyabban gyógyítsa meg beteg gyermekünket: rövid idő alatt, teljes gyógyulás, mellékhatásmentesen! Mégis azt mondom, kétes esetben legyünk türelemmel. Néha egy betegség teljes klinikai képének a kibontakozásához 2-3 napra van szükség, megfigyelés után ekkor könnyebb döntést hozni. Van segítségünk is! Vérkép, süllyedés, CRP vizsgálattal közel teljes bizonyossággal eldönthető, hogy bakteriális, vagy vírusos eredetű-e a fertőzés. Lehet bakteriológiai vizsgálatokat is kérni: orrváladék-, garat-, köpet-, vizelet- sebváladék leoltást, ezek azonban 3-7 napot vesznek igénybe, ellenben megtudjuk, hogy pontosan mi a kórokozó (ha az baktérium) és milyen antibiotikumra érzékeny!

Befejezésül néhány gyakorlati tanács. Ügyeljünk arra, hogy a szirupokat pontosan az előírtaknak megfelelően készítsük el, figyeljünk a pontos adagolásra. Olvassuk el a betegtájékoztatón, hogy étkezés előtt, vagy után célszerű-e beadni? Általában olyan csomagolást kapunk, amely annyi adag gyógyszert tartalmaz, amely egy kúrára elegendő (pl. az Augmentinben 21 tabletta van, egy hét a kezelés ideje, Ospenből azért írok mindig két dobozzal, mert 8 napig kell szedni és egy dobozban csak négy napra elegendő van.) Az is fontos, hogy tartsuk be a gyógyszer tárolására vonatkozó szabályokat (esetenként hűtőszekrényben kell tartani); szemcseppek a felbontás után csak rövid ideig használhatók, mert steril oldatok és napok alatt elveszítik sterilitásukat (csíramentességüket).

Végül nyomatékosan felhívnám a figyelmüket arra, hogy antibiotikum rendelése orvosi feladat! Ne adjunk be a gyereknek korábbról megmaradt, vagy a szomszédból kölcsönkért gyógyszert…!!!